Antal Péter az UNIX AMTS látványfotózásról

Autók, adrenalin, glamour
Antal Péter az UNIX AMTS látványfotózás kulisszatitkairól
A 2025-ös UNIX AMTS idén nemcsak az autórajongókat és a technika szerelmeseit vonzotta, hanem egy igazán különleges fotós projektnek is helyet adott, melyen az UNIX VIP klub tagjai is részt vehettek.
A rendezvény forgatagában, az UNIX VIP standon felépült egy 160 nm-es stúdió. Itt zajlott a 2026-os UNIX naptár képeinek fotózása, amelyet ráadásul nem zárt, hanem teljesen nyílt, a VIP látogatók számára is követhető helyszínen készítettek. Az elkészült fotók az UNIX 2026-os naptárcsomagjában lesznek megtekinthetőek, amelyet karácsonyi ajándékként juttatunk el partnereinknek.
A VIP látogatók körében nagy sikert arató projekt fotósa Antal Péter – Glamour és Akt fotós volt, akinek bőven volt mit mesélnie a kulisszák mögötti élményekről, kihívásokról és hangulatról.
Miért jelentkeztél a naptárfotózásra? Mi vonzott a projektben?
Mindig is fontos volt számomra, hogy olyan brandekkel dolgozzak együtt, akiknél a minőség valódi érték. Tudtam, hogy a UNIX pontosan ezt képviseli, és a naptárfotózásnál is ugyanezt a szintet várja el. Vonzott a lehetőség, hogy egy ilyen erős márkával dolgozhatok, és egy olyan projektben vehetek részt, ahol tényleg számít a professzionális hozzáállás, ahol komolyan veszik a vizuális megjelenést és teret kap az a fajta kreatív szemlélet, amit képviselek.
Milyen volt a fotózásra való felkészülés folyamata?
Az AMTS külön világ: folyamatos mozgás, zaj, emberek, fények, autók… Mindezek összeadódnak egy olyan környezetben, ahol a fókuszt fenn kell tartani. Fejben úgy készültem, hogy ez nemcsak fotózás lesz, hanem egyfajta show is.
A felkészülés egyik legfontosabb része a részletes tervezés volt, mert ebben a projektben nem egyszerűen „csak fotóznom” kellett – az egész munkafolyamat megszervezése is az én feladatom volt. Ide tartozott az időbeosztás összeállítása, a modellek kiválasztása, a fehérneműk (Baci Lingerie) és cipők beszerzése, valamint a teljes stáb – másodfotós, videós, sminkesek, fodrászok – összehangolása. Fontos volt előre megtervezni a jelenetek sorrendjét és a folyamatokat, hogy a helyszínen már csak finomítani kelljen.
Milyen élmény volt maga a fotózás?
A fotózás tele volt adrenalinnal. Amit a legjobban szerettem benne, az pont a spontaneitás és az, hogy minden pillanat hozott valami újat. Mivel ez egy háromnapos fotózás volt, eleinte tartottam attól, hogy fizikailag és fejben is meg fog terhelni. És valóban: intenzív volt, folyamatos koncentrációt igényelt, estére teljesen kimerültem. De közben minden percét élveztem. Az a fajta jóleső fáradtság volt ez, amikor érzed, hogy mindent beletettél, és mégis töltekezel belőle. Őszintén: ha lett volna negyedik nap, azt is gondolkodás nélkül bevállaltam volna. A legjobban az tetszett, hogy mindenki rendkívül segítőkész volt, és emiatt gyorsan, zökkenőmentesen tudtunk haladni. Pont olyan képeket tudtam készíteni, amilyeneket megálmodtam. Már a helyszíni monitorokon is olyan nyers anyag jelent meg, ami bármiféle utómunka nélkül is megállta volna a helyét — ez mindig hatalmas visszaigazolás egy fotósnak.
Volt váratlan helyzet, amit improvizálnod kellett?
Volt néhány kisebb váratlan helyzet, de ezek inkább csak a rendezvény természetéből adódtak. Az első napon például technikai okok miatt elment a fűtés, így reggel kifejezetten hideg volt a csarnokban. Engem ez még nem zavart, de a modelleken hamar látszott, hogy fáznak: a testtartásukon, a mozdulataikon és a bőrükön is megjelentek a hideg okozta elszíneződések. Ez teljesen természetes jelenség ilyen körülmények között, de fotósként pontosan tudtam, hogy ez egy olyan tényező, amit a helyszínen nem lehet teljes mértékben korrigálni.
Éppen ezért már a fotózás közben fejben elkezdtem megtervezni, hogyan fogom majd utómunkában helyrehozni ezeket a finom bőrhibákat. Én úgynevezett pixel retust használok, ami azt jelenti, hogy nem egy mindent elkenő, művi hatású filterrel dolgozom, hanem aprólékosan, képpontonként javítom a bőrt. Számomra fontos, hogy a modellek valódi szépsége jelenjen meg a képeken – nem pedig egy túlretusált, felismerhetetlen változat.
Miben volt más ez a fotózás, mint a többi munkád?
Ez a projekt egyszerre volt fotózás és élmény. A legtöbb erotikus vagy glamour fotózás zárt térben zajlik, ahol mindent kontrollálni lehet. Itt viszont a kontrollt el kellett engedni – és inkább alkalmazkodni, reagálni, jelen lenni. Megtanított arra, hogy sokszor a legjobb képek nem a tökéletesen megtervezett pillanatokból születnek, hanem azokból, ahol a kreativitás és a gyors döntések visznek előre.
Mit gondolsz, mitől lesz igazán jó egy autós glamour/erotikus naptárfotó?
Attól, ha nem csak az autó vagy a modell a látványos, hanem a kettő együtt történetet mesél. Egy igazán jó naptárfotó túlmutat a puszta dekoráción: hangulata, súlya és saját karaktere van. A fények, az árnyékok, a testtartás, a modell energiája, az autó formái és a kompozíció egésze együtt teremtik meg azt a pluszt, amitől a kép nemcsak szép, hanem emlékezetes is lesz. Számomra az a cél, hogy a néző ne csak rápillantson a fotóra, hanem megálljon előtte, és legyen benne egy olyan érzés vagy gondolat, ami ott tartja néhány másodpercre. Egy jó naptárfotó akkor működik igazán, ha nemcsak látványt ad, hanem hangulatot és élményt is. Szeretem azokat a pillanatokat is, amikor valami szokatlan kerül a képbe. Például amikor egy nő egy nagy villáskulcsot fog meg — elsőre teljesen idegennek tűnik ez a kontraszt, és pont ettől válik izgalmassá. A néző szeme megakad rajta, mert a szituáció nem hétköznapi, és ez ad egy plusz feszültséget és karaktert a fotónak.